Sorry

Ne haragudjatok de mint észrevettétek mostanában nincs új rész mert nincs éppen jó kedvem de ígérem be fogom pótolni!
Viszont most hoztam nektek egy kis szösszenetet....
Majd meglátjátok.....




Történetem egy lányról szól akinek nem volt túl sok önbizalma és mégis megtalálta a boldogságot.
Ő egy olyan lány volt aki mindig is érezte hogy ő olyan mint egy pillangó aki élte hajnalán  kicsit csúnya esetlen és észrevehetetlen.....viszont ha eljön az ő ideje kibonthatja szárnyait és mindenki csodálni és irigyelni fogja.
Ő éppen most kezdett meg egy új iskolaévet most lett másodikos egy egri színészképző középiskolában.
A nyara nagyrészt jól telt de a végére teljesen összetört.
Legjobb barátnője (aki amúgy nem is egy városban élt vele ),a nyár utolsó napján elrángatta egy buliba.
Macy nem szeretett volna elmenni de mivel nem túl sok időt tölt együtt Stellával ezért be adta derekát.
Nem volt egy nagyon vad buli csak a szokásos.....sok tánc, kaja, és nevetés.
Nem érezte túl jól magát ott meg nehezen feloldódó típus volt, de nem bánta meg hogy elment.
Megismert ott egy igazán különleges  fiút.
Briant.
Valamiért nagyon vonzódott ehhez a fiúhoz pedig egészen eddig nem az ilyen fiúk voltak az esetei.
De most valami más volt.....annyira egyezett a személyiségük a gondolataik még egy kicsit a kinézetük is.
Persze hogy nem hagyta nyugodni Macy gondolatait.
Az buli égész jó lett végül sokat beszélgethetett Stellával is meg Brianel is.
Végül egy csomó mindent meg tudta egymásról.  
Közös hobbijuk is volt.:a rajzolás.
Macy örült neki hogy szerezhetett még egy barátot hiszen nem  volt neki túl sok.
Pontosan ez a gondolat vezette arra a pontra hogy félig depresszióba esett.
A buli után mikor hazaért minden eddigi jókedve és önbizalma elszállt.
Úgy érezte hogy ő mások életében egy kis mellék szereplő akit bármelyik pillanatban ki lehet iktatni, és hogy őt nem szeretik olyan sokan. Ami számára azért baj mert a kos jegyében született és a kosnak szeretet kell különben nem élhet boldog életet.
És hogy honnan jött neki e rémes gondolat?
A buliban tényleg sokat törődtek vele, úgy érezte többet mint általában. Ezért esett depresszióba félig.
Csakis az mentett meg attól hogy az ön sajnálásába gubózzon, hogy egyik nap mikor bekapcsolta a tévét pont a "hogyan érd el a céljaid" című műsor ment.
Kíváncsiságból meg is nézte.
Arról szólt hogy ha az ember hisz magában akkor bármit megszerezhet a világon.
Macy mindig is hitt az ilyesmiben ezért nagyon felvillanyozta ez a műsor.
Úgy döntött hogy kipróbálja : elővett egy papírlapot és elkezdte leírni a gondolatait hogy mi vár az élettől.
Mikor elkészült ,összehajtotta a papírt és betette azt a kedvenc könyvének lapjai közé.
Rögtön jobban érezte magát.
Úgy határozott hogy felhívja Stellát hogy találkozzanak és elmondhassa Macy neki hogy min ment keresztül a héten.
Azt beszélték meg hogy másnap a belvárosban találkoznak, a régi könyvtár épület előtt. 
Macy már nagyon izgatottan várta hogy elmondhasson mindent a legjobb barátnőének.
Csak hogy egyszer csak Stella felhívta őt a találka időpontját követő 20. percben.
És sírva mesélte neki hogy nem tudnak találkozni és hogy sajnálja a dolgot de neki is vannak gondjai , méghozzá a tanulással és most nem meg inkább sehova mert javítania kell a jegyein.
Macy nagyon érzékeny típusú lány és mióta Stella másik suliba ment azóta nagyon keveset találkoztak.
Ezek után már ő is sírt.
Nem csak e miatt, mert Macy ezt még megértette volna mert neki is volt már hasonló problémája de már nagyon régóta tartogatta magában ezeket a könnycseppeket.
Az egész nyáron kezdődött amikor Stella nem tudott vele elmenni egy szabadtéri koncertre mert pakolnia kellet.És akkor folytatódott amikor 3 napra elment egy másik barátnőéhez. 
Viszont amikor felhívta hogy menjek együtt vásárolgatni akkor nagyon megörült.Hiszen Stella végre rá is gondolt. De amikor másnap felhívta Macyt  hogy mégsem tudnak menni mert elromlott a kocsija 
akkor megint magába zuhant.
Persze tudta jól hogy a többségről nem Stella tehet meg hogy nagyon elfoglalt lány de azért rosszul esett neki.
ezután megint kicsit be depizett de tudta hogy nem lenne  szabad ezért próbált vidámabb dolgokra koncentrálni.
Úgy döntött hogy beiratkozik egy tánciskolába.
Csak azt nem tudta eldönteni hogy Salsa legyen inkább vagy Tangó.
A salsa mellett döntött végül.
Elment az intézménybe és be iratkozott.
az órák keddenként voltak aminek nagyon örült hiszen aznap hétfő volt.Ami azt jelentett hogy holnap meglesz élete legelső Salsa órája.
Annak ellenére hogy elég izgulós típus nem volt ideges az öltözőben mikor magára rángatta a tánc ruháját.
Mikor belépett a terembe tátva maradt a szája.
Na szerintetek kit látott meg?
Hát persze hogy Briant.
Furcsán érezte magát Macy mikor meg pillantotta.
Egyszerre volt ideges ,meglepődött, zavart és boldog.
Ha nem ő maga érezte volna ezeket az érzéseket akkor nem hitte volna el hogy ezek léteznek együtt.
De már nem volt visszaút.
Egyből Brian felé vette az irányt.
Még nem kezdődött el az óra így hát még tudtak egy kicsit beszélgetni.
nem volt semmi különös témájuk csak a szokásos.
Hogy vagy?,Mi újság felétek?, Hogy megy a suli?, Táncolsz velem?
Nos az utóbbi nagy meglepetést jelentett Macy számára.
Örömében ki tudott volna ugrani a bőréből.
De kívül mindvégig higgadságot mutatott.
Szóval Macynek már megvolt a táncpartnere.
Hihetetlenül élvezte a dolgot. El sem képzelte volna hogy ilyen jó ötlet volt beiratkozni táncórára.
Ő csak el akarta terelni a gondolatait és hát... sikerült.
Ezek után már tényleg akart beszélni Stellával.
Macy úgy döntött hogy nem halogathatja tovább a találkát Stella sem.
"Ha nem ér rá mert takarítania kell akkor nem is fontos hogy tudjon az egészről"
Gondolta magában Macy.
Végülis a találka összejött és Macy mindenről részletesen beszámolt a legjobb barátnőjének.
Stella csak nézett mint aki olyasmit látott mint még az emberiség soha.
Macy pedig repesett az örömtől hogy elmondhatta neki.
Titokban persze Brianre gondolt, és arra hogy történnek hogy ha összejönnének.


                                                    ... 




Neheze de eltelt az az egy hét.
Közben Macy úgy érezte talán végre valahára pillangó lehet belőle.
Izgatottan készült a táncórára.
Brian természetesen ott volt.Óra előtt arról beszélgettek hogy valamikor találkozniuk kellene.
Arra a következtetésre jutottak hogy elmennek egy étterembe.Méghozzá csütörtökön.
De macy ismét összetört egy ici picit.
ugyanis Brian felhívta őt hogy meghalt a nagyapja és hogy mégsem tud elmenni mert abba a hangulatban amiben ő akkor volt nem lett volna túl szórakoztató a társasága.
Macy kezdte azt hinni hogy ő mégsem lesz pillangó ,ő örörk életében hernyó marad.
De rosszul érezte......mert ő maga ugyan megfeledkezett róla de az elkövetkezendő hét keddén volt a születés napja.
Macy akkor már valóban összetörve ment a táncórára abba bízva hogy Brian ott lesz mert most igazán szüksége lett volna egy kis vigasztalásra. 
Amint belépett a termbe majdnem szív infartust kapott ,mert az össze létező barátja barátnője ott volt abba a kis teremben és egyszerre ordították hogy "BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT"
Brian,Stella, az osztálytársai és  a közei rokonai.
A hirtelen öröm hevében  Macy Brian nyakába vetette magát elkezdett síni.
Öröm könnyek voltak.
Hiszen megadták neki azt akire a legjobban vágyott! :
Barátokat és sok sok sok sok sok szeretetet!
Mert jól tudták hogy Macy semmi másra nem vágyott mint erre a kettőre.


Ezen a ponton lett abból az esetlen hernyóból , gyönyörűséges pillangó.




Ne haragudjatok mert szerintem nem lett nagyon jó viszont muszáj volt leírnom mert hát most kb. így érrze magam....(de kezedek "kigyógyulni")
Szóval ezt most főleg a saját érdekemben írtam de aztért kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is!
Köszi hogy olvassátok a blogomat!!!
ezer pusziiit küld : GumiMaci  :D

egy kis érdekesség...

Find me on Polyvore


 Na ez lenne az első kreáción a pollyvore-n lesz még több de kíváncsi vagyok a véleményetekre.....

8. rész: A megoldás

Wish  szemszöge:
Na akkor amíg lent van mit csináljak?Leültem egy kényelmes fotelba ami a szobája sarkában állt.
Aztán csak vártam.....és nem jött.Lentről sajnos semmit sem hallottam így aztán nem tehettem mást mint vártam.
Felálltam hogy kicsit jobban szétnézzek a szobájában.
A könyvespolc felé vettem az irányt.Végigsimítottam a könyvek gerincén.Egy-kettő igen vaskos volt.
Hmmm. nézzük csak milyen könyveket kedvel......van itt sok klasszikus Austin  meg Shakesear......de ó itt vannak itt azért modernebb könyvek is.
Megvan neki Sthenie Mayertől az egész Twilight Saga.Biztos hogy olvasta meg a könyv gerince már meg volt töredezve.
Ezeket a könyveket én is olvastam ..na jó ma már nincs olyan tini aki ne olvasta volna ezeket a történeteket.De nagyon jó kis könyvek.
Voltam ott még olyan könyvek is amiknek még az írójukról sem hallottam.
Na jó már tényleg régóta van lent ,most már utána megyek.
Fogalmam sincs mi tarthat ilyen sokáig.
Aztán egyszer csak pánik fogott el.
Mi van ha...mi van ha egyszer csak rosszul lett és elájult?
Én meg idefent nyugiba nézegetem a könyveit.
Szóval nagyon gyorsan rohantam le a lépcsőn.
Szerencsére Sterling jól volt, de volt lent valami más amitől nagyon megdöbbentem .Hogy kerülnek ezek ide?Vajon Selena hívta őket ide?
Hát nem tudom de inkább csendben maradok hátha megmagyarázza nekem valaki hogy mit keresnek itt az újságírók.
Sterling amint meglátta ijedt tekintetemet odasietett hozzám.
-Ahha szóval igaz!-mondta hirtelen a riporter.
Ebből egy kukkot sem értettem de úgytűnt ezzel egyedül voltam.
-Mi van?Mi igaz?-kérdeztem immár kicsit ingerülten.
Az én kérdésemre senki sem felelt.
-Neeem .-kezdte Sterling.-ebből a sztoriból csak annyi igaz hogy nemrégiben megismertem Wisht....és nos mi....-megállt egy kicsit összekapta magát de folytatta.-szeretjük egymást.-Jobb volt ez a kis szerencsétlenül összerakott mondatot hallani  a szájából mint az el tudtam volna képzelni.
Ez az apró kis mondat úgy szíven ütött hogy azt nem lehetett szavakba önteni.Tovább nem voltam képes koncentrálni a többiek beszélgetésére.A gondolataimba merülve álmodoztam tovább.
És most már nem először olyan képtelennek tűnt ez az egész.Az hogy itt vagyok az hogy ő itt van és az hogy szeret!
Egyszerűen hihetetlen.. ez már tényleg olyan mintha én írnám mint egy kis forgatókönyvet.Az én álomvilágom.
Amikor újra "magamhoz tértem" a riporterek már nem voltak a házban.... észre sem vettem hogy elmentek.
Viszont Selena még itt volt.A hangultat nagyon vibráló volt olyan feszült , dühös.
-Akkor ti most jártok?-kérdezte Selena meglehősen gorombán.
-Igen képzeld!És én sem járnék egy olyan csajjak aki....nos elég rád nézni és lerí rólad hogy egy öntelt és undok csaj vagy!-vágott vissza sterling valamire csak sajnos fogalmam sem volt mire de meglehetősen durva volt.
-Igen?-kérdezte Selena rák vörösen a méregtől.-Nos akkor sziasztok!-elrohant és megcsapta maga mögött az ajtót.De tényleg vajon miről maradtam le?
-Bocsi hogy így viselkedtem de ez a csaj nagyon fel tud idegesíteni.-kért bocsánatot tőlem az én hercegem.
-Jajj semmi baj nem haragszom..engem is irritált már de ez az utóbbi kicsit durva volt.
-Hmm igen tudom mondhattam volna kicsit kedvesebben is. -ismerte be.
-Hát igen mondhattad volna.-helyeseltem.-De jólesik hogy olyanokat mondtál rólam.mondta mivel ez volt az utolsó emlékem. Aztán elmosolyodott mást nem mondott, bár nem is vártam igazi választ.
Mivel az eső elállt éppenséggel haza mehettem volna de nem volt kedvem.
Most hogy megvan oldva a probléma kicsit kettesben lehetünk.


Sterling szemszöge:

lementem és kinyitottam az ajtót Selanár számítva de nem  ő volt az.
-Jó napot  Mr. Knight én Jhonny Parker vagyok a Teen News újság riportere.
-Jó napot maguknak is de mit keresnek itt? Én nem hívtam riportereket.
-Igen tudjuk minket nem hívott senki magunktól jöttünk.Remélem nem zavarunk-Mondta a körülbelül 30-as éveiben járó férfi.
Megörültem hogy it vannak talán most majd tisztázhatjuk ezt a megcsalós történetet.
-Neem igazából  nagyon örülök maguknak.Jöjjenek beljebb!-hívtam be őket.
Jhonny becsukta az ajtót és a fiatal nő aki a kamerát fogtam bekapcsolta azt.
Ekkor újabb csengetés hallatszott.
Ez már biztosan Sel lesz! Mentem hogy kinyissam az ajtót.És valóban ő volt.
-Szia örülök hogy itt vagy!Képzeldebben a pillanatban érkezett meg egy Jhonny nevű riporter a Teen News tól.-köszöntöttem.
-Szia na az nagyszerű akkor idehívhatnád azt a csajt!-.köszönt vissza.
Hogy mondhatta hogy azt a csajt?
-Na ide figyelj ő nem egy csaj ! Van neve is!
Wish!Oké?-kérdezetm kicsit durván mert eléégé ideges voltam.
-Oké!Oké!Felfogtam!
Erre már az én kedvesem is lejött,gondolom már nem bírt tovább várakozni.
Mire leért elkerekedett a szem.Gondolom nem sejtette hogy riporterek is lesznek ,ahogy én sem.

-Ahha szóval igaz!-mondta Jhonny.

-Mi van?Mi igaz?-kérdezte Wish értetlenül.

-Neeem ebből a sztoriból csak annyi igaz hogy nemrégiben megismertem Wisht....és nos mi.............szeretjük egymást.-Ezt főleg neki címeztem de a kamera mindvégig be volt kapcsolva.
Ő pedig az oldalamba kapaszkodott.
-Na és mi a helyzet Selena Gomezzel?-kérdezgetett tovább Jhonny.
Erre a kérdésre már Sel válaszolt.
-Prrrrf....én meg ez a......neem felejtsd el!
-Kösz szépen a közvélemény nyilvánítást.
-Akkor ti nem is jártok.-faggatózott Jhonny.
-Nem figyel mi életünkben Körülbelül 2x beszéltünk és akkor is koncert miatt.Whist pedig tényleg szeretem.-Mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.-És nagyon nem érdekel hogy nem  híres ő  legkedvesebb,legőszintébb és legérettebben gondolkodó lány akivel valaha is találkoztam.-mondta őszintén.
-Rendben akkor ezt tisztáztuk!-mondta Jhonny majd elmentek.






Na ennyi lenne....lett volna több is de ne haragudjatok de már nincs türelmem tovább írni de ennek a résznek lesz még egy pici befejezése.
Remélem tetszett..ha igen légyszi írjatok kommit is.
Puszil titeket:
GumiMaci

7/2rész: mivan ha az álomból rémálom lesz?

Wish szemszöge:

Tátva maradt a szám.Eszt nem tudtam róla elképzelni.De azért rá kellett kérdeznem.
-E...ez igaz?-A döbbentettől csak dadogni tudtam.
-Neeeem!Dehogy!De ugye emlékszel,hogy a réten rákérdeztél hogy van-e valami köztem és Selena között?-kérdezte.
-Persze hogy emlékszem hiszen csak tegnap történt.-mondtam
-Na úgy tűnik a sajtó tovább forgatta a történetet...mert nézd!-azzal belelapozott az újságba és rámutatott a róla rólam és Selenáról készült kamu cikkre.
A cikk mellé be volt illesztve képek is.
A szám o alakot formált mára már nem először.
Néztem az újságra.....ezt a képet mikor csinálhatták??????
Mi voltunk rajta Sterlinggel amint kézen fogva sétálunk...még az arcunk is látszódott!
A másik oldalon viszont egy olyan kép volt amin az én álombeli szőke hercegem valamit nagyon magyaráz Selena Gomeznek.
-Ezt a képet ki csinálta??vagy mikor??-mutattam a kettőnkről készült képre. 
-Egy lesifotós......és valószínűleg akkor amikor jöttünk haza a rétről.
-Ó-csak ennyit tudtam kinyögni.
-Na és most mi lesz?-kérdeztem hirtelen megtörve a körülöttünk uralkodó csendet.
-Hát már sokat gondolkoztam rajta de....
-De mi...?!-kérdeztem a szavába vágva.
-De szerintem az lenne a legjobb megoldás ha mindhárman elmennénk egy újságíróhoz és tisztáznánk az ügyet.-monda nyugtatóan.
-Oké és addig mit csinálunk-kérdeztem rá.
-Mondjuk elmehetnénk moziba.
-Á nem adnak most semmi jó filmet.-vetettem el a tippet.
-Akkor strand?-jött a második próbálkozás.
Nem tudom hogy mondhatnám el neki hogy havi női problémáim vannak....
-Ööö én most nem igazán.....
-Nem mehetsz a vízbe-fejezte be a mondatomat,én pedig elképedtem.
-Nekem van egy húgom.-mondta magyarázatképp' látva döbbenetemet.
Tudod mit?!Majd én mutatok neked egy jó kis helyet!-mondtam.
-Rendben!De mond csak az ugye nem a szabadban van mert ha igen akkor nem megyünk sehova.-mondta de én hirtelen nem tudtam miről beszél.Aztán kimutatott az ablakon.
Szakad az eső!De az lehetetlen az előbb még hétágra sütött a nap!
-Az az érzésem hogy bent ragadtunk-válaszoltam.
-Nem baj majd elmegyünk holnap!
-Rendben!És most mit csinálunk??-kérdeztem.
-Hmm.gyerünk fel a szobámba aztán majd ott eldöntjük.-válaszolt az én szőke hercegem.
Így hát felmentünk a szobájába.


Nagyon szép szobája volt.Nem volt se túl nagy se túl kicsi.Éppen megfelelő volt a számára.Volt benne egy francia ágy pont mint az én szobámban.Azon kívűl még  egy óriási polcos szekrény tele könyvekkel.A szobában  volt még egy író asztal is amin egy laptop és egy PDA feküdt.Tehát naplót ír.....különös de tetszik. =)
-Azt hiszem felhívom Selenát-mondta ezzel megszakítva gondolatmenetemet.
-Rendben-helyeseltem.
A telefon kicsöngött....hamar fel is vette,csak halk szó foszlányokat hallottam ki a beszélgetésből.
De semmi értelmeset nem tudta összerakni belőlük.
Így izgatottan megvártam a telefonbeszélgetés végét.
-Azt mondta hogy ő is látta már a cikket és hogy egy negyed órán belül idejön.-értesített Sterling.-Ugye nem baj,hogy ide jön??-kérdezte amin  kicsit meglepődtem.
Miért bánnám hiszen ez az ő háza azt hív meg ide akit csak akar.....aztán rájöttem mire értette.
Sajnálta hogy nem maradunk kettesben,amit persze egy kicsit én is bántam,de nem baj majd leszünk eleget,most csak az a lényeg hogy ezt az egészet rendbe tegyük.
-Nem persze ,nem bánom, most az a lényeg hogy ez a történet elrenedeződjön.-válaszoltam.-Vlószínűleg holnap már jobb idő lesz és akkor elmehetünk majd arra a helyre amit mutatni akartam.
Adott egy puszit az arcomra,és megszólalt a csengő.
Ez biztos Selena lesz!Kinyitom az ajtót!-mondta.
És lement hogy kinyissa az ajtót.


Na mára ennyi lenne!
Remélem tetszett nektek!
Most próbáltam kicsit hosszabbat írni de úgytűnik sajnos nem sikerült :(
Köszönöm hogy olvassátok a blogomat.
Ha minden igaz akkor csütörtökön lesz friss.
puszit küld neketek:
GumiMaci
<3

7/1. rész: Mi van ha az álomból rémálom lesz?

Sterling szemszöge:

Hogy feltételezhetik hogy én valaha jártam volna azzal a csajjal?
Semmi közünk sincs egymáshoz.
Na jó mindegy majd ezzel holnap foglalkozom,most meg kell keresnem anyáékat.
Á meg is vannak egy könnyű volt.
-Sziasztok!!!-köszöntem.
-Szia kincsem.-válaszolt anya.
-Szevasz fiam!Mi a helyzet??-így apa.
-Á semmi csak élvezem a nyarat.
-Na helyes! 
És beültünk a kocsimba.
-Na és mi a helyzet azzal a kislánnyal?-faggatott anya.
-Anya!!!Először is nem kislány!Másodszor is háát.....-elgondolkodtam valyon mennyit mondjak el neki?-semmi ma találkoztunk és ennyi de az újság máris kavar!Ezt nézd meg!-Mutattam a címlapra.ű
-Ahha-mondta sokat mondóan apa.
-Most miért ahházol?
-Nem is tudom-felelte.
És a beszélgetés befejeződött.
Nem sokkal később haza és értünk.
Egy kicsit ki voltam borulva a cikk miatt de azt majd elsimítom.
Elmentem fürdeni majd elővettem a PDA-mat.

A mai nap volt az életem talán legjobb napja.
Elhívtam randira Wisht és,tökéletesre sikerült még az első csókunk is megvolt!
A kedvenc helyemre vittem el és szerintem nagyon tetszett neki.
A mai napot csak egyetlen dolog árnyékolta be.
A randi után el kellett mennem anyuékért mert az ő kocsijuk lerobbant és a parkolóban találtam egy újságot aminek a címlapjára ez volt írva nagybetűkkel:Sterling Knight megcsalja Selena Gomezt egy ismeretlen Los Angelesi lánnyal Wish Butlerel.
De nem olyan lényeges majd elintézem holnap. 

Összecsuktam és eltettem magam másnapra.

Wish szemszöge:

Felmentem a szobámba és ez volt a legelső gondolatom.
ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ.
Aztán meg ez.
Tökéletes ez olyan mint az én álomvilágom amit én magam írok , és ahol értem jön a szőke herceg.
Úgy döntöttem ezt megírom a naplómba:

Ma eljött hozzánk az én hercegem, és megkérdezte hogy nincs-e kedven vele randizni és bólintottam és elmentünk egy kis rétre.
Olyan volt mint egy álom de szó szerint, tegnap este megálmodtam a randit is :)
Mesés volt  megvolt az első csókunk is.
Nagyon izgultam de nem volt semmi baj.
Úgy érzem megtaláltam az igazit.

Úgy döntöttem mára ennyi elég lesz összecsuktam a füzetet elmentem tusoltam alváshoz rendbe szedtem magam és lefeküdtem aludni.
Reggel a hercegem sms-e ébresztett.
Ez állt benne:
Szia édes!
Remélem nem ébresztettelek fel csak annyit szeretnék kérni hogy ma délután 2 óra körül nem tudnál átjönni hozzánk??
Valami NAGYON fontosat szeretnék mondani.
Puszi 
<3

Hm ez nagyon érdekes mit akarhat olyan fontosat mondani?
De mindegy szívesen megyek úgyhogy azt hiszem írok vissza neki.

Szia Drága!
Persze ott leszek!
Mondjuk ez kicsit megrémiszt hogy NAGYON fontosat akarsz mondani de ott leszek!
Pusz:Wish

Feltápászkodtam az ágyból de azt sem tudta mennyi az ídő.
Ránéztem az órára:Te jó isten már 11 óra?? 
Jó sokat aludtam!
Összeszedtem magam alig vártam már hogy megtudjam mi az a NAGYON fontos dolog.
Lementem a konyhába és megettem a reggelim.
Amígy várakoztam olvastam egy kicsit.
Á már idő van.
Indulok is felkaptam a cipőmet és bezárt magam mögött az ajtót.
Hamar oda értem a házukhoz.
Az ajtóba álltam és csengettem.
Mikor kinyílt az ajtó megláttam sterlinget de a szemem inkább a mögötte lévő látványra fókuszált.
A házuk gyönyörű volt.
Olyan régies de új is,olyan volt mint egy szálloda csak nem egy kis szoba vagy lakás hanem egy ház.
A látvány leírhatatlan volt.
Sterling bevezetett a nappaliba egy szót sem szólt csak mutatott egy újságot amire nagy piros betűkkel ez volt írva:Sterling Knight megcsalja Selenát egy ismeretlen Los Angelesi lánnyal Wish Butlerel.

6/2 rész : Az álomrandi

Sterling szemszöge:
Nyílt az ajtó  én meg megpillantottam Wisht.
Úgy látszik ő is nagyon készült a randira mert gyönyörű volt,ahogy máskor is de most valami más volt.....tudom a kék miatt mert kék póló és kiegészítő volt rajta,kiemelte a szemét.
Arcra puszival köszöntöttük egymást.

-Na és hová megyünk-kíváncsiskodott
-Körülbelül tíz perc múlva megtudod.És remélem nem ettél!
-Öö nem még nem! 
-Na az szuper!Mehetünk?-kérdeztem
-Persze de várj!Jól vagyok így felöltözve?
mérlegeltem egy kicsit végül ennyit mondtam: -Tökéletes de szerintem a biztonság kedvéért hozz magaddal egy pulcsit.

Erre a mondatra eléggé  nagyot nézett, biztos azt hiszi megőrültem.De tényleg szükség lesz rá az erdőben  nagyon hideg van.

Elment pulcsiért és már indultunk is.

Látszólag akkor is meglepődött mikor észrevette hogy nem kocsival megyünk.

Elvihettem volna egy étterembe mint ahogy mások viszik el a barátnőjüket randira de én valami különlegest akartam.

Közben be értünk az erdőbe és rájött,hogy tényleg szükség van a pulcsira.Fel is vette.Nem esett nehezemre a tájékozódás.Számtalanszor jártam már itt ez volt az én kedvenc helyem.Ha magányra vágytam mindig ide  jöttem.

Biztos vagyok benne hogy neki is tetszeni fog.

-Akkor tetszik?-kérdeztem és éppen egy lepedőt terítettem le a fűre és a piknik kosarat vettem elő a hátizsákból.
-Az nem kifejezés!Ez álmaim helye de a szó legszorosabb értelmében!
-Akkor jó-Mosolyogtam.
Mit kérsz?-kérdeztem.-Van egy kis már előre otthon elkészített saláta meg sajtos sonkás szendvics és még sok-sok gyümölcs!
-Ömm mondjuk akkor egy szendvics egy barackkal.A salátát pedig majd később megesszük.-Válaszolta mosolyogva.
-Rendben!
Elkezdtünk enni ezalatt néma csend honolt.Mikor mindketten befejeztük az evést beszélgetni kezdtünk.
Ő pedig egy eléggé ostoba de nekem jóleső kérdést tett fel:
-Na nem akarok nagyon ezen a téren faggatózni de tegnap este azt olvastam a neten hogy közted és Selena között alakul valami.
Tetszett mert a hangából is ki lehetett hallani a féltékenységet.
-Hmm talán féltékeny vagy?-nem vártam meg a válaszát-Legyen elég annyi hogy most sem vele ülök itt hanem veled.
Erre halvány pír öntötte el az arcát.
Éreztem és valahol tudat alatt tudtam is hogy ez az a pillanat úgy gondoltam egyszer élünk és cselekedtem!
Ajkaink óriási izgalommal forrt össze.
Majd hamar szét is szakadt én pedig inaktív állapotba kerültem.
Akkora sokkot kaptam a csóktól hogy nem tudtam megmozdulni.
De aztán összeszedtem magam.
Lefeküdtünk a plédre és egymást néztük.:)
A szemének látványa betelítette a lelkem.
Gyönyörű volt.
És csak feküdtünk aztán egyszer csak észbe kaptam és rájöttem a nap állásából hogy ideje lenne mennünk.........de nem akartam........de muszáj volt.
-Menni kéne mert már kezd sötétedni-mondtam sajnálattal teli.
-Rendben menjünk.-sóhajtotta.
Az erdőben most már iszonyatosan hideg volt én annyira nem fáztam de Wish nagyon ezért oda adtam neki az én pulcsimat is. 
Na most már egy kicsit én is fáztam de nem volt elviselhetetlen.
Hamar a házukhoz értünk.
-Nem jössz be?-kérdezte.
-Nem haragudj de most nem jó még el kell intéznem valamit ma.-és tényleg sajnáltam bárcsak lemondhattam volna.
-Nem semmi baj-mondta  kissé csalódottan.
És egy szájra puszival elköszöntünk és a fülébe súgtam:
-Szeretlek!
-Én is nagyon szeretlek!-suttogta vissza amitől úgy éreztem hogy megremeg a lábam. 
Beültem a kocsimba és elmentem anyuékért mert lerobban a kocsijuk ugyanis nyaralni voltak nem rég küldték az sms-t hogy menjek értük.
Így hát elindultam mikor oda értem meg pillantottam a parkolóban egy tini újságot amire nagybetűkkel ez volt írva:Sterling megcsalja Selenát egy ismeretlen
Los Angelesi lánnyal Wish Butler-el.
Tátva maradt a szám.Ezt nem hiszem el nem is beszéltem Selenával életemben csak kétszer :O akkor is csak a koncertem miatt.   

6/1 . rész : Az Álom randi.

Wish szemszöge:
Rohantam is hogy ajtót nyissak, amikor hirtelen megszédültem.
Biztos csak leesett a vércukrom.-gondoltam.
És folytattam az utam az ajtó irányába.
Kinyitottam és megpillantottam őt,őt akit ma mindenkinél jobban szerettem volna látni.
Egy-egy puszival köszöntöttük egymást.
Majd behívtam.
-Na és hová megyünk-kíváncsiskodtam.
-körülbelül tíz perc múlva megtudod.És remélem nem ettél!
-Öö nem még nem! 
-Na az szuper!Mehetünk?
-Persze de várj!Jól vagyok így felöltözve?
Látszott rajta hogy mérlegel.
-Tökéletes de szerintem a biztonság kedvéért hozz magaddal egy pulcsit.-monda én pedig elképedtem.
Pulcsit?Nyáron?Na mindegy ő tudja!
És a pulcsival a karomon elindultunk kifelé.
Kocsival jött ugyan de nem azzal mentünk ,tehát séta.Most már tényleg szét vet a kíváncsiság!Hová tarthatunk?
Némán ballagtunk egy számomra ismeretlen útvonalon míg egy kis ösvényhez nem értünk.
-Most merre?-kérdeztem.
Mosolygott egyet.
-Majd én mutatom az utat.
És elindultunk az ösvényen.
Minél beljebb sétáltunk az erőben annál alacsonyabb lett a hőmérséklet,és észrevettem hogy tényleg szükség van a pulcsira.
Mindeközben teljesen jelentéktelen dolgokról beszélgettünk mint például a suli meg ő hosszasan mesélt a sztár életről amit nagyon szívesen hallgattam.
Végül úgy 7 percnyi sétálás után egy helyes kis tisztáshoz értünk.
El voltam képedve.Úgy éreztem ilyen randira még egy fiú sem vitte el a barátnőét.
Mese szép volt majdhogynem álomba illő mindig egy ilyen ki elhagyatott tisztásra vágytunk a barátnőimmel ahová elbújhatunk.
És most tőle én ezt megkaptam.
És akkor megfogadtam hogy ezt a helyet soha sem fogom megmutatni a barátnőimnek.
Ugyanis ezt a helyet nekem mutatta nem pedig egy csapat toporzékoló lánynak.
Bizonyára látszott az arcomon a káprázat mert mosolygott.
-Akkor tetszik?-kérdeztem és éppen egy lepedőt terített le a fűre és egy piknik kosarat szedett elő a hátizsákjából.
-Az nem kifejezés!Ez álmaim helye de a szó legszorosabb értelmében!
-Akkor jó-Mosolygott.
Mit kérsz?-kérdezte.-Van egy kis már előre otthon elkészített saláta meg sajtos sonkás szendvics és még sok-sok gyümölcs!
-Ömm mondjuk akkor egy szendvics egy barackkal.A salátát pedig majd később megesszük.-Válaszoltam a boldogságtól mosolyogva.
-Rendben!
Mikor végeztünk a szendvicsekkel és a barackkal beszélgetni kezdtünk.
-Na nem akarok nagyon ezen a téren faggatózni de tegnap este azt olvastam a neten hogy közted és Selena között alakul valami.
Hangosan felnevetett.
-Hmm talán féltékeny vagy?-nem várta meg a válaszom-Legyen elég annyi hogy most sem vele ülök itt hanem veled.-mondta amitől egyszerűen  borzongás fogott el de nagyon is jó értelembe.
Hirtelen azon kaptam magam hogy arcuk között alig egy újnyi távolság van.
Éreztem a lehelletét is!
Amikor ajkaink találkoztak minden más a külvilágban jelentéktelennek tűnt csak egyetlen dolog létezett ő és én!
Amint a csókunknak vége szakadt ajkai nyomán óriási nyomást, hiányt éreztem.
Azt akartam hogy ne legyen vége de vége lett...
Fél percel utána már nem bántam.
Ott feküdtünk némán a lepedőn egymás mellett a másikat nézve.
Egyszerűen nem bírtam betelni a szemével.Teljesen magával ragadott.
És akkor már tudtam hogy megtaláltam az igazit :D
Még sokáig feküdtünk ott az időt nem is érzékeltem így fogalma sem volt róla mennyi hány óra lehet.
Aztán egyszer mindketten felültünk és újból beszélgetni kezdtünk.
Sokáig beszélgethettünk mert egyszer csak arra lettem figyelmes megy le a nap.
-Menni kéne mert már kezd sötétedni-mondta kissé sajnálkozva.
-Rendben menjünk.
Haza sétáltunk és ezúttal már sokkal hidegebb volt az erdőben ezért odaadta nekem az ő pulcsiját is.
El sem hogy hogy nem fagyott szét azalatt a 7 perc alatt.De végül kiértünk az edőből és itt már sokkal melegebb volt.
És megálltunk a házunk előtt.
-Nem jössz be?-kérdeztem reménydeve
-Nem haragudj de most nem jó még el kell intéznem valamit ma.
-Nem semmi baj- mondta  kissé csalódottan.
És egy szájra puszival elszöszöntünk de ő még a fülembe suttogta:
-Szeretlek!-óóóóóó
-Én is nagyon szeretlek!-suttogtam vissza.
És bementem a házba.

Sajnálom hogy ilyen rövidke lett de nagyon későn kezdtem el íri és már majd le ragad a szemem de ígérem holnap lesz folytatás!
Puszil : GumiMaci