2. rész : És az álom folytatódik

Amint hazaértem és becsuktam magam mögött az ajtót egyetlen dolog járt a fejemben : Mi a csuda történt velem?????
Mármint oké találkoztam egy sráccal aki nagyon kedves és nagyon bírom is és mellesleg híres......és ha még ez nem lenne elég......még a nézőpontunk is hasonlít!!!
Nem,nem,nem!
Ilyen nincs!Az nem lehet ,mert ha igen akkor álmodom.
De várjunk csak!Most agyalás helyett inkább öltözködnöm kéne.Sterling azt mondta hogy már csak egy óránk van a kiállítás nyitásáig!
Úgyhogy rendeztem a fejemben a kavart és a ruhásszekrényem elé álltam.
Elővettem a kedvenc világoskék toppomat és az egyetlen fehér csőgatyámat,a kedvenc nyaklánc-fülbevaló szettemmel.
Semmi smink csak természetesen!
És így ni már kész is vagyok!
De még van egy negyed órám, addig lesz időm rendbe tenni a gondolataimat.
Nézzük a tényállást!
1.Az már biztos hogy nagyon bírom a srácot!
2.És valószínűleg ő is bír engem mert különben nem hívott volna meg a kiállításra.
3.Ez számomra nagyon furcsa mert én nem szoktam így kijönni a fiúkkal többnyire csak lánybarátaim vannak.
4.Még a végén lesz belőle valami!Amit mondjuk nem bánnék!....de félek is a gondolattól.
Körülbelül ennyi.-csin-csin-!!
Áhh ez biztos Sterling lesz!
Lementem a földszintre és kinyitottam az ajtót.
Valóban ő volt.
-Helló-köszöntem
-Szia! Indulhatnánk mert már idő van!
-Persze!ÖÖ vár még egy pillanat hozom a táskám.
-Oké a kocsiban várlak.
Mindjárt megyek!-szóltam még ki de szerintem már nem hallotta.
A vállamra kaptam a táskám és ahogy végig mentem a konyhán eszembe jutott hogy kéna valami üzenetet hagyni anyáéknak mert ők nem sokára hazaérnek.
Úgyhogy kerestem egy cetlit és ezt írtam ráSziasztok ne lepődjetek meg ha nem találtok itthon mert elmentem egy kiállításra Bezártam magam mögött az ajtót és beültem Sterling mellé a kocsiba.
Nagyon érdekes témák jöttek szóba mint például hogy mit gondolunk a jövőről meg ilyesmi.És az út alatt az kellet megállapítanom hogy nem csak kedves és érdeklődő hanem inteligens is. Nagyon jókat lehet vele beszélgetni.

Végre oda értünk.
Bementünk és én nem tudtam hogy hova is kapjam a fejem!
Három kiállítási terem volt megnyitva:
1.ben Nem olyan híres de nagyon sikeres festők képei voltak kiállítva
2.ban faragott csiszolt vagy éppen formázott műtárgyak voltak elhelyezve
3. pedig régészeti ásatásokkor feltárt leletekkel volt tele.
-És amúgy te mi szerettél volna lenni kiskorodban??-kérdezte Sterling folytatva a kocsiban elkezdett beszélgetést
-Öö én mindig is híres szerettem volna lenni de mivel nincs ó énekhangom ezért a színészkedést választottam.-mondtam én
-És most mit csinálsz??
-Most a közgazdasági főiskolára járok.
-Mért nem színész képzőbe??
-Mert elsőre nem vettek fel és inkább feladtam!
-Nem,nem ez sem helyes nem szabad feladni! úgyhogy jövőre újra megpróbálod oké?? megígéred nekem??
- Asszem egy próbát megér!
-És azt nem mondtad miért akartál híres lenni.
-Ömm....ez egy hoszzú történet.-mondtam s közben egy gyönyörű festményhez értünk.
-Nem mondod el?-kérdezte Sterling
-Ha érdekel!
-Persze hogy érdekel!
:O ez érdekes kíváncsi még arra is amit még csak egy embernek mondtam el a legjobb barátnőmnek és ő viszont nem akarta hogy elmondjam csak meghallgatott mert úgy érezte barátnői kötelessége ez.
-Hát igazából nem túl izgi csak annyi hogy én kos jegyű vagyok és a kosok nagyon szeretik ha rájuk figyelnek......de nekem se általános se középiskolában nem adatott meg a figyelem sőt szinte nem is foglalkoztak velem és úgy szeretnék majd elmenni az osztály találkozóra hogy mindenki tudja hogy a kis pici Wish Butlernek milyen mesés élete van és hogy majd megnáják hogy nem foglalkoztak velem anno érted bitonyítani szeretnék hogy én is lehetek valaki.
-Igen asszem értem a gondolat menetedet!......
Néma csönd.eközben folyamatosan haladunk el a műtárgyak mellett már a 2. szobában jártunk.
-Dehát pont ezért nem kéne feladnod!Meg gondolj csak a neved re ! Wish!-mondta Sterling
-Igen valószínűleg igazad van!!Köszi a bátorítást!Rendes tőled.
És igen jövőre jelentkezni fogok egy színész képzőbe!
-Na ez a beszéd csajszi!Hajrá!
Itt abba is hagytuk a beszélgetés mert a kiállítás végére értünk.
Sterling beszélgetett ott egy-két ismerősével.......aztán azt mondta hogy hazavisz.
Így beszálltunk a kocsiba és elindultunk.Most én következtem a kérdezz- felelekben!
-És milyen érzés híresnek lenni??
-Óó hát arra nincsenek szavak nagyon jó néha kicsit fárasztó de tudod mi élteti a színészt??......a rajongói hangja.
-Ja na igen ezért szerettem volna még híres lenni mert vannak olyan emberek is akikről fogalmad sincs de ők nagyon szeretnek téged.
Válaszul egyet mosolygott.
És intett hogy megérkeztünk.
Neeee nem akartam hogy ez az este véget érjen nem akartam kiszállni!!!!
De muszáj volt úgyhogy kinyitottam a kocsi ajtót és kiszálltam.